Ebben a bejegyzésben a külső hatások végére is érünk. Hátra van a mechanikai, a biológiai és a vegyi hatás. Legfőképp a nedvességgel összeegyeztethetőek ezek a hatások. Azonban miért nem kerültek a csapadékhatáshoz ezek a kategóriák? Azon felül, hogy nedvesség a páratartalomból, lecsapódással is keletkezhet, más hatásokat is kivált ez a héjazatunkon.
Ez a hatás már a tetőszerkezet építése közben is jelentkezhet, a gondatlan, szakszerűtlen kivitelezés következtében. Ezért is olyan fontos, hogy az építményeink héjazatát szakemberrel csináltassuk. (Vagy, hogy sok Élfalc bejegyzést olvassunk.) Gyakoribbak az üzemeltetés során keletkezett károsodások. Ennek a nagy része a nem rendeltetés szerinti használatból ered. Ilyen szempont alapján a nem járható lapostetők különösen ki vannak téve a veszélynek, hisz az érzékeny, lágy csapadékszigetelések a jelentéktelennek tűnő hatásokra is könnyebben sérülnek. Ezek közül is kis felületen ható nyomóigénybevételek, a tetőfelületen képződött hó és jég kaparással végzett eltávolítása, vagy esetleg a közlekedés okozta szigetelésátszúródás, -felszakadás a legkockázatosabb lehetőség. Természetesen egy szakember minden esetben számol rendeltetésszerű hatásokkal is. Ilyen a hóteher, a tetőburkolatot, szigetelést terhelő rétegek önsúlya, illetve terasztetők esetében a személyek súlya. Ezek a hatások ellen könnyen lehet védekezni, a precíz megtervezés azonban elengedhetetlen.
Ez a hatás leginkább korrózió formájában jelentkezik, amely egy kémiai vagy elektrokémiai folyamat (bár gyakran együtt jelentkeznek). Ez származhat a külső légtér szennyezettsége miatt a tetőszerkezet gáznemű és folyékony anyagok hatásainak is ki van téve. Ez a nedvességhatás a héjazat belsejéből is származhat.
A kémiai korrózió egy oxidációs folyamat, ahol a levegő oxigénje reakcióba lép az anyag külső rétegével. Alumínium esetében a keletkezett korróziótermék egy réteget alkot az anyagon, így ez gátolja a további károsodást. Más esetekben, például vas esetében a korróziótermék nem képez védőréteget, sőt fokozza is a korrózió ütemét.
Ez a hatás a nedvesség és az elektrolitok jelenlétében alakulhat ki, amikor elektronáramlás lép fel két eltérő potenciálú anyag között, ez az úgynevezett galvánelemhatás. Így ez a hatás létrejöhet eltérő potenciálú fémek közt is, sőt még azonos fémszerkezet különböző feszültségű részei között is. A feszültségkülönbség hatására, nedvesség jelenlétében, elektromos áram keletkezik, hidrogén fejlődik, közben pedig a „kevésbé nemes” fém feloldódik.
Vegyi hatás a tetőszerkezetbe beépített, egymással érintkező anyagok egymásra gyakorolt kedvezőtlen hatása is. Ilyen például a PVC és a bitumen, polisztirolhab és az oldószeres anyagok érintkezése Ekkor ridegedés, oldódás, minőségromlás, vagy esetleg teljes tönkremenetel lehet a következmény. A vegyi hatás ellen a legjobban az anyagok helyes megválasztásával lehet védekezni. Lényeges, hogy minden egyes tetőréteget a megfelelő anyagból készítsünk. Továbbá fontos a szerkezeti elemek korrózióálló kialakítása is.
Ez a hatás is leginkább nedvességeredetű. A lapostetőkön megmaradó csapadék, vagy akár a héjazaton átjutó nedvesség lehetőséget ad az algaképződés, gombásodás, vagy rovartenyészet kialakulására. Ezek egyes építőanyagokat megtámadhatnak és a bomlasztó hatásukra tönkre is teheti azokat. Ez ellen a hatás ellen is a legmegfelelőbb védekezés a helyes szerkezeti kialakítás, a tökéletes vízelvezetés és esetenként a hatékony szellőztetés.
