Az építményeinktől nem csak a héjalás, hanem a szigetelés is távoltarthatja a csapadékot. Az ókorban már ismertté váltak a kisázsiai-perzsiai aszfaltok vízszigetelő tulajdonságai, azonban valószínűsíthetőleg nem alkalmazták ekkor még tetőkhöz. Szintén ismerték a szurdok ilyesféle hatását, azonban csak a zsindelyfedések javítására használták egyes vidékeken.
A szigetelőlemez 1791-ben látott napvilágot Németországban. Ennek története egy kidobott zsákkal kezdődött. Michael Kag az udvarán lévő szemétdombra zsákokat dobott ki, melyre valamilyen úton szurok került. Nem törődött vele senki, azonban mikor egy hatalmas zápor alkalmával az udvaron lévő csirkék menedéket kerestek a zsákok alatt, mindenki meglátta értelmét. Ezen felbuzdulva a fészerének a tetejére szurkos zsákokat helyezett, ezt tekintjük az első mai értelemben vett csapadékvíz elleni szigetelésnek.
A műanyag nem csak a tetőfedés területében, hanem a tetőszigetelés terén is utat tört magának. Folyamatosan jelentek meg az újabbnál újabb anyagok. A bitumenes szigeteléssel ellentétben a műanyaggal történő szigetelés nagyobb fegyelmet kívánt, hisz nem tűrnek olyan kisebb-nagyobb lazaságot. Ebből kifolyólag a műanyagok speciális szakértelmet igényelnek, nem lehet velük úgymond analóg módszerekkel dolgozni.
Részletes bejegyzés hamarosan..
